11.-ik hónapocska.
Hogy elszaladtak a hónapok, most meg itt állok, 11 hónappal a hátam mögött. 
és már csak 12 kerek napom van hátra, és jövööööök. nem lesz mese, otthon leszek. remélem várjátok, mert én már kisem tudom fejezni,hogy én mennyire várom. Jó lesz újra látni mindenkit, és megérinteni mindenkit.
Ölelés
MOst akkor kezdem a kepekkel, mert mar nagyon reg raktam fel kepeket. A Heten Toowoombaban jartam Miaval, az egyik cserediak baratnonknel. Nagyon jol telt a hetem. a kepek magukert beszelni, szoval akkor nem is fecserelnem a szot.
Ja meg egyebkent rajottem, hogy ha mindent leirnek, akkor mikor hazamegyek nem lenne mit meselnem, mert mindenrol ertesulnetek, es uncsi lenne amit meselnek. 
Koszonom Isten, hogy nincs internetem az utolso honapban.
Hol is kezdjem, zajlanak az esemenyek korulottem. Tartozok sok sok beszamoloval, amit nem miattam nem kaptatok meg, hanem mert nincs internet a gepemen, es nagyon ritkan tudok gephez jutni. Hosszu sztori ez is…es eleg idegesito meg minden, de sajnos ez van, bele kell torodnom, mert nincs kedvem igy az utolso hetekben veszekedni barkivel is. Most is Hannah geperol potyogok, mert itthon van es igy tudom hasznalni a gepet,ezert nincs ekezetem.sorry.
Eloszor is mar csak negy darab hetem maradt a 11 es fel honapombol. Hihetetlen, hogy itt tartok.Nem?
Aztan megtortent az a nagy es csodas Szafari tura is, amirol hetekig tudnek beszelni, mert annyi minden tortent, nagyon sok helyen jartunk, gyonyoru volt, a csapat klassz volt, a kaja csaszari ( 
)…viszont nagyon hideg volt, nagyon nagyon.0 fokok, eltudjatok kepzelni ezt, itt Ausztraliaban? Hat en nem tudtam, mig meg nem tapasztaltam.
Kepeket is olyan szivesen feltoltenek, de semmit sem tudok csinalni. Nagyon sok kep keszult. Sok emlek.
Ma indulok Miaval Toowoombaba, nehany ott `ragadt` cserediakot meglatogatni. Nem tudom biztosan, hogy mikor jovok haza, talan szerdan vagy csutortokon.
Tegnap delfineket etetni voltunk egy nagyon szep szigeten.(Mia,Paula, Mianak a fogadocsaladja, Hannah, Therese es en) Ezen a szigeten en mar jartam, Neelsonnal, ha meg emlekeztek, irtam is rola szerintem, meg kepeket is toltottem fel. Akkor nem etettunk, hanem balnakat mentunk nezni, de akkor is gyonyoru napunk volt, es tegnap is hetagra sutott a nap. Meg meg egy utcso barnulast beiktattunk. Le is kapott a nap rendesen.
Mar szortirozok a cuccaim kozott, nem tudom mit hagyjak majd magam mogott, es mit vigyek majd haza. Egy dobozba mar benne vannak azok a cuccok, amiket mindenkepp haza kell kuldenem, mert fontos dolgok lettek az eletemben.
Olyan fura igy minden, mar fel labbal otthon vagyok, tervezem a nyarat, nehogy valami is kimaradjon*smile*, de a masik felem meg azert itten eldegel, es tervezi a holnapot,nehogy valamirol is lemaradjon.
Ausztralia nagyon sok mindenben segitett, mas lett a latoszogem, sokkal tobb mindenre felfigyelek, mashogy kezelem az ismeretlen embert, az ismeretlen erzest mashogy fogadom, nyitott vagyok barmire, nincs lehetetlen. Vilagot lattam, mas vilagot, de az otthonomat semmire nem cserelnem le. Tiszta szivvel es oszinten szeretnek elni, azaz igy szeretnem folytatni tovabb az eletemet. Nem mintha eddig nem igy tettem volna, csak meg egy lapattal ra kell tennem. Ami itt er engem, az csupa josag, szeretet, es boldogsag. Mindez nem lehetetlen, es ez a jo ebben az egeszben. Kicsit ujaszulettem, ujra felelenkultem.
Sok dolgon agyalgatok igy az utobbi idoben, neha tul sokat is, es elszomorodom, vagy megbillenek, mert nem tudom a masik mit gondol, vagy hogy gondolja, vagy megis mi tortent. De ezekben az utolso hetekben, ha nehany szot is kapok a kerdesemre, az mar feler egy jo hettel.
Mar nem sokat kerek, de legyetek mellettem meg egy picit, utana en leszek mindenki mellett, barmi tortenjen is.
Hianyoztok! sok sok puszmak.
