utána.

Április 19, 2010 · Iktatva: In Australia

Jövök egy Melbourne-i tavaszi nagytakarítással. ;)
Őszintén szólva leginkább képekben beszélnék, mert úgy a legegyszerűbb elhinni a szavaimat!De azért kaptok egy kis regélést, elregélem mi is történt velem.

Pénteken elindultunk(április másodika volt) kocsival. Neki vágtunk ennek a több mint 3000 kmnek. 10 órát utaztunk pénteken, majd megszálltunk egy Peak Hill nevezetű country faluban. így este 11 körül elég elhagyatottnak tűnt a falucska. De a motel , ahol megszálltunk elég jó kis technikával volt felszerelve, szóval nem unatkoztunk.Szombaton fél6 körül indultunk tovább, és este 10 körül értünk Starwellbe, ahol Hannah anyukájának az unokatestvére lakik, és nála szálltunk meg két éjszakára. Amikor kiszálltam a kocsiból, átfutott rajtam a hideg, és mivelhogy a Brisbane-i időjárás által voltam felöltözve, egy papucs, egy rövid gatya, és egy póló, megkezdődött bennem a védekezés, szólt a testem , hogy ő márpedig fázik, úgyhogy jó gyorsan öltözködjek fel.Nem is tellett 5 percnél tovább, a bemutatkozást leszámítva, azonnal két hosszú gatyába, két pólóba és két pulcsiba termettem. Észrevehetően lehűlt a levegő így, hogy átléptük a határokat.Másnap , azaz vasárnap megtalált minket is a nyuszi, de nem sokat időztünk a csokik bontogatásával, inkább mentünk , és az erdő legbelső zúgában meghallgattunk, és részesei lehettünk Shakespeare győnyőrű nyelvezetének, darabjának , a Szentiváni éjjnek. Fenomenális volt, fenomenális színészekkel. Majd ezekután egy farmra vezettek minket, ahol volt szerencsém lovagolni(VÉGRE), és quadoztunk is Hannussal, meg ugrókötél tudásomat is megmutathattam, szemük, szájuk elállt a látványtól. ^^
Hétfőn indultunk tovább Melbournebe, egy óra út után megpillantottuk a “felhőkarcolókat”.Azt kell tudni Melbourneről, azaz sok mindent, de most ezt így az elején kiemelem, egy nagyon magas felhőkarcolója van a városnak, és ez a legmagasabb épület Ausztráliában.
Elfoglaltuk a szállást, elég jó helyen volt, a belvárosban, aztán Hannahval felkerekedve körbejártuk a városkát, mivel szünnap volt, semmi nem volt nyitva, de sok ember járta az utcákat. Nagyon európai, nagyon multikultúrális, nagyon barátságos, négy évszak is lehet egy nap Melbourneben, nekem most csak kettőben volt részem.Két napot töltöttünk itt, majd kedd este mentünk tovább Marwellbe, ahol Hannah apukájának az anyukája lakik. Este finom pasta volt paradicsom mártással, ilyen igazi olaszos kaja, ugyanis az anyukája olasz származású, és csodák csodájára imádja a tésztát. Itt négy napot töltöttünk, de közben ide-oda kocsikáztunk, például a Phillip szigetre, ahol megleshettünk , hogyan szállnak partra a kis Kék Pingvinek(Fairy Pinguin). Olyan édesek voltak, volt amelyik a sok embert megpillantván azonnal visszafutott a tengerbe, dehát el is hiszem, hogy szegényke megijedt, annyian voltunk, meg fények meg minden. Szóval az a lényeg, hogy ezek a kis pingvinek este , naplemente után jönnek ki az óceánból, és szaladnak a zöld, füves részre, ahol elvégzik a faj életben maradásának legszükségesebb elemét,egyszóval párosodnak.
Utolsó este igazi házilag gyúrt tésztát zabbantottunk, hát igen, azt neveztem én igazi tésztának, isteni volt. Megtanultam kötni is, eddig csak horgoltam, de mostmár kötök is.:) Vettem meleg cuccokat is Szafarira, ugyanis hideg lesz esténként, és nincs kedvem fázni, és már csak két hét a nagy túráig.
Aztán szombaton visszaindultunk, megint két nap alatt lebonyolítottuk az utazást, vasárnap este 11 körülre értünk haza, hosszú út, de jobb volt, mintha repültünk volna, annyi mindent láttunk, nagyon sok állatot: Emukat, kengurúkat, madarakat, itt őshonos állatokat.

Most akkor rakok fel néhány képet. :)

Hozzászólás »

momentán.pont.

Április 14, 2010 · Iktatva: MindennapjaiM =P

Érzelmek, érzések, mit is mondhatnék, elég sokféle érzés járkál bennem, felváltva, meg összevissza futkorásznak bennem. Valamelyik mindig előrébb lép, mint a másik, így van, hogy elnyomják egymást, és uralkodni akarnak, az összes uralkodni akar. Van az ördög meg van az angyal. Vannak jók, vannak rosszak, vannak keveredett-összegubancolódott érzések, van olyan is , hogy nem igazodok ki rajta, de van olyan is amin nem is akarok. Legszívesebben elrugdosnám magamtól őket. „Mennyetek, nem kelletek nekem, nincs rátok szükségem, keressetek erősebb jellemet, és őt faljátok fel.”
Most megállapodtam egy valamilyen érzelemszinten. Kicsit most minden fáj, minden tett, minden szó, minden jel, minden mozgás körülöttem. Most kívánnám én is azt, amit már oly sok mindenki kívánt, hogy csak egy percre, vagy csak egy napra megállna a világ, nem mozogna semmi, nem észlelnénk semmit, nem éreznénk semmit, nem látnánk semmit.
Up and down, up and down. Ebben az évben, ahhoz képest, hogy az ausztrál barátaim miken mentek keresztül, mennyire voltak a padlón, ahhoz képest én elég magas szinten vagyok, szinte már repkedek. De néha én is megingok, de kérdem én: „Ki nem?”. Ilyenkor jól esik mindenki kedves szava, mindenegyes kimondott szó, minden bíztatás, mindenegyes levél.
Most olyan fázisban vagyok, hogy… middle. Se nem lent, se nem a toppon. Úgy megtömve érzelmekkel, de mégis félszegen dobálóznak velem a hullámok. Játszanak velem, de mégis meddig, és mi a céljuk? Nehezemre esik mosolyogni egy picit, nehezemre esik azt éreztetni másokkal, hogy minden oké, minden rendben van. Nyugodt vagyok, nyugodt a lelkem, megnyugodott. De akár egy szó vagy egy tett, és minden a homályba vész, megint majd felbúg a motor, és elindul a karaván.

Most meg még ideges is vagyok, feltöltöttem képeket a gépre, rejtett mappába raktam (én hülye, nem is tudom miért), erre eltűntek, nem akarom elhinni.:( Képeket elveszteni a legnagyobb tragédia manapság. Nem tudom, hogy tudnám újra előhozni őket. Sír a lelkem.

Meg még tartozok egy ’ tavaszi szünet ’ beszámolóval. Majd hétvégén lesz időm , meg talán erőm is.

Comments (3) »

előtte.

Április 1, 2010 · Iktatva: In Australia

Most egy kis tavaszi szünet következik, és egy 10 napos Melbourne-i mókázás a host családommal. =) Holnap indulunk, kocsival levezetjük azt a röpke 20 órás utat, amit két nap alatt szándékozunk majd megtenni. Holnap este megszállunk egy útszéli Motelben, majd szombat reggel haladunk tovább, és Victoria állam határáig meg sem állunk. =)

Történtek dolgok az elmúlt hetekben, de lusta vagyok lapra vetni őket, meg szinte itthon sem vagyok, próbálom minél változatosabban eltölteni az utolsó hónapjaimat, már igazán nincs sok hátra,főleg ha itt jön rá az ember, ebben az esetben, Én. Szóval nemsokára otthon vicceskedem, és boldogítom az otthoniakat.=)

Néhány esemény képekben:

Úgy veszem észre, hogy mostanában inkább képeket töltök fel, az esemény leírásaim helyett, remélem nem bánjátok. :D

Comments (2) »

BeefBank-hez kapcsolódó képek MOST :D

Március 25, 2010 · Iktatva: In Australia

Mitch, az egyik csapattagom, Ő a hangfelelős, de egyben profi fényképésznek készül, van egy igen jó kis kamerája( volt szerencsém a kezemben tartani a kameráját), hát mesés volt, álom képek készültek. Ő készített rólunk képeket, filmezés közben,vagy csak úgy, meg álló képek is készültek a videónkhoz. Ma kaptam meg tőle a CD-t , és gondoltam megosztom veletek is a képanyagot, nagyon jók lettek. :]

Ma úgy érzem nem tudok fogalmazni. Úgyhogy nem is írok ma már többet. :)

peace!

Comments (2) »

idő8.

Március 23, 2010 · Iktatva: In Australia

wow, 8 hónapja itt. szép :)

három és fél hónap vár még rám.

Comments (2) »

Beefbank/Foodbank

Március 16, 2010 · Iktatva: In Australia, MindennapjaiM =P

Most ismét egy kisebb beszámolóval kezdeném az irományom, hisz már egy ideje nem írtam két sornál többet a blogomba.Mivel, hogy az utolsó hosszú bejegyzésem óta azért történtek dolgok, mert ugye az élet egy perce sem áll meg, így hát lenne mit mesélnem, de most egy elég fontos eseményt fogok kiemelni.
(épp lecsaptam egy szúnyogot, ami majdnem nyakon csípett)
Év elején, értsd 2010 február negyedikén(nem tudom pontosan, de most nem is a dátum a fontos), amikoris elkezdődött egy új tanév. Year12-be léptem, a két évvel fiatalabb nebulókkal együtt. Arra gondoltam, mivel egyszer vagyok itt, ilyen körülmények között Ausztráliában, miért is ne váltanék tantárgyakat, otthon úgyse tudok, itt meg minél több élményem legyen, meg még több mindenhez értsek ha majd hazamegyek. Két új tantárgyat választottam, főzéstant és filmezést. Főzöcskélni eddig az évig,pontosabban februárig nagyon nem szerettem, elég volt anyukám finom főztje, sokszor már túl jó is volt, és így nem erre koncentráltam, hanem éltem változatos életemet. DE most valami megváltozott, megszerettem a főzés útját-módját, de még mindig az a kedvenc részem , amikor a kaja végre az asztalra kerül:) Azóta sok receptet összeszedtem már, vannak Ausztrál receptjeim, de vannak alap dolgok,amik finomak de végülis nem olyan nehéz elkészíteni.
Well ez az egyik új tantárgy…
…a másik a film és mádia szakirány. Ez az a dolog, amit mindig is , egész életemben csinálni akartam. Igaz, nem panaszkodhatok,mert otthon kapom a jobbnál jobb ötleteket, trükköket, hogyan is kell fogni a kamerát, mi látszódjon, mi a fontos, mit vegyek észre, minden egyes kis apróságot vegyek figyelembe, néha már sok is ez a tömérdek tudás, de mennyire örülök MOST , hogy apus minden egyes szava eljutott a buksimba akkortájt, mert MOST mindazokat nem tudnám hasznosítani,ha nem kaptam volna akkoriban leckét, és így MOST fel vagyok készülve. Na de miért is adtam ennek a szaknak ilyen bevezetést, csak is azért mert beledobtak a mély vízbe.
A témánk dokumentum filmek készítése, csoportokba kellett verődnünk, hármas csoportokba. Nekem nem volt tiszta, kivel leszek, hisz most kezdtem, Mián kívül nem nagyon tudtam kivel tudnék összeállni. De jött egy szerencsés löket, ugyanis az én Rotary klubbom(Brisbane Centenary) egy projektet kínált a sulinak, pontosabban az én film és média osztályomnak. A téma: Foodbank. (Röviden, kicsit nyersen: hajléktalanok etetése.)
Mivel , hogy az én klubbomról van szó, engem választottak egy biztos alapnak, majd lett még két elég jófej, és tapasztalt társam.A szerepek: Dorka: cameraman; Melissa: sound; Mitch: effects.
Ettől a perctől éreztem, hogy mennyire jól fognak jönni Apa okításai. Most vagyunk annál a pontnál, hogy mindent felvettünk , amit kellett, mindenkivel beszéltünk,akivel gondoltuk, és holnap elkezdjük összerakni, egy szép kerek anyaggá. Olyan jó érzés volt érezni, hogy tőlem függ az anyag minősége, és amikor valamit befejeztünk, egy forgatást, akkor olyan jól éreztem magam, mert tudtam, hogy mindent megtettem érte, és nagyon sok vágó képet összeszedtem, az alanyainkat jó helyre állítottuk be,mindenki a helyén volt. Sok helyen jártunk, sok mindent láttunk, például ma tehén árverésen voltunk, még életemben nem láttam, hogyan működik az ilyen, érdekes volt, de persze szomorú is nagyon, látni, hogy innen nem jutnak már sokáig. Aztán múlt pénteken voltunk a Foodbankban, maga a szó azt jelenti, hogy Ételbank, es ezt úgy kell érteni, hogy különböző cégek hozatnak ételt(zöldséget, gyümölcsöt, italokat) egy nagy raktárba, és onnan adják tovább a hajléktalanoknak, az éhezőknek, a gyerekeknek , mindenkinek , akinek szüksége van rá. A Rotary pedig úgy jön a képbe, hogy ők húst adnak, megveszik a tehenet, levágatják, és a húst ebbe a nagy raktárba hozatják és a hajléktalanoknak van lehetőségük finom húst is enni. Volt szerencsék azt is lekamerázni, amikor ilyen adakozás van, amikor sorban állnak az utcán a meleg ételért. Erről szól ez a jótékonykodás.
Egy szóval minden egyes percét szerettem, mert olyan valamiCSODA volt a kezemben, ami úgy érzem kézre állt,és jól is állt.^^(az egyik future hobby job-om is megvan már)

Ezek után élveztem a kis kamerámat a kezembe venni, és dolgozni vele, majd öröm volt valamire ráközelítenem, és éreztem, hogy biztonságosabban fogom a picit.^^
No de ennyit erről.

…,hogy március tizenötödikét is megemlítsem, megnéztem a videókat az indexen. Egyszer a hideg rázott, másszor a düh falt fel majdnem. Miért dobálják egymást a pártok ilyen szenny mondatokkal? A nép csak demokráciát akar és a 12 pontot. Sajnálom , hogy nem tudok választani, nagyon nagyon sajnálom. Remélem április 11-ike után mindenki arca mosolyra penderűl, mert ez így nem állapot.

A hétvégén három napos konferenciára megyek családdal együtt, péntek-szombat-vasárnap. Az egész district ott lesz, tényleg rengetegen leszünk. Már várom. :)

Legyetek jók és puszmák mindenkinek!

Comments (3) »

smájletmíí

Március 14, 2010 · Iktatva: carpediem!

nevessmáár…végülis mégiscsak az én szívemet birtoklod.

:)

Hozzászólás »

Cooly.

Március 7, 2010 · Iktatva: In Australia 

Képcsarnok. :]

Itt jártam a hétvégén, Coolangatta beach. Gyönyörűűűű! Az egyik legbiztonságosabb partszakasz, és ez a Gold Coaston van.

Hozzászólás »

rain.

Március 3, 2010 · Iktatva: carpediem!

Esik eső, fúj a szél,
Hull a fáról a levél,
Káromkodik a juhász, Ica te,
Mert a nyája széjjel mász’.

Eredj kedves bojtárom,
Térítsd vissza a nyájom,
El ne hagyjál egyet is, Ica te,
Számos a legkisebb is.

=)

Megnéztem ma egy filmet, a 'love me if you dare'-t. Francia film, 
melegszívvel ajánlom mindenkinek. 
Romantikus szerelem,szeretem mert ez kell nekem. 
 ;)

Hozzászólás »

01.03

Március 1, 2010 · Iktatva: MindennapjaiM =P

Március elseje épp hétfőre esett. Tetszik. Szinte ha akarod mindent tiszta lappal kezdhetsz, hisz március a tavasz első hónapja. Ilyenkor éledezik a természet, előbújnak az állatkák az odvaikból, elolvad a hó, friss zöld füvön lépkedhet a mesztelen talp, a nap sütögeti az arcocskákat, egy szóval minden megújúl. Itt Ausztráliában ezt így nem lehet elmondani, mert ugyebár teljesen máshogy vannak az évszakok, itt nincs is nagyon tavasz. Van tél, ami három hónapig tart,és van a nyár ami az év hátraeső részét tölti ki, szóval 9 hónap. ^^ Ma zuhog az eső, és ezt jósolják egész hétre. Nem szeretném, napocskát akarok, legyen jobb a kedvem. Ilyen esős időt otthon is ki lehet fogni, de itt én nem akarom.
Helló, helló, itten vagyok
Nem látszik , hogy magam vagyok?
Tücsöknek a farkát másztam,
Hányingerem volt, de nem hánytam.

A hétvégém jó volt, fogjuk rá, semmi extra, azonkívül, hogy összeismerkedtem egy magyar sráccal, aki három hete jött ki Ausztráliába, de nagyon elszánt, alapból három éves vízuma van,de tovább itt akar majd maradni. Egyébként úgy ismerkedtünk meg, hogy az egyik Rebound cserediák, Ally, aki Magyarországon volt cserediák, az ő legjobb magyar barátjának egy jó haverja ez a srác. Olyan fura volt megszólalni magyarul ,már hogy találkozni magyar anyanyelvű emberrel, és vele beszélgetni. :D
Ez szombaton volt, vasárnap meg reggel korán felkeltünk , mert úgy volt hogy szörfölni megyünk a beachre. Aztán 9kor már ott is voltunk, erre bejelentették , hogy nem lehet szörfölni, meg nem lehet úszni se az óceánba, mert tsunami veszély van. Ugyanis Chilében földrengés volt, és megzavarodott az óceán csendje. Amikor oda értünk már szinte a partokat mosta, és nagyon vad és nagy hullámok voltak. De végül a tsunami nem jött.
Ezután elmentünk az anyukám testvéréhez, BBQ parti volt, szinte az egész családfa ott volt. Gyerekek, felnőttek, sok-sok kaja, süti. Aztán olyan három körül hazaindultunk, és 6 körül haza is érkeztünk.
Még pénteken ellopták a telómat a suliban, a táskámból. Első órám a könyvtárban volt, és a táskát mindig kint kell hagyni,nem lehet bevinni az osztályba meg sehova se, és öregem valaki belenyúlt a táskámba és ellopta az ausztrál telómat. Az a bajom, egyrészt hogy most nincs telóm ,másrészt , hogy nem az enyém volt a készülök, harmadrészt pont csütörtökön töltöttem fel pénzzel, negyedrészt most telefonra is kell költenem, aminek nagyon nem örülök, így is pont, hogy alig elég a pénzem egy hónapra.Sőt még ez az időjárás is csak betesz nekem. De csak pozitívan Dorka!!! :P

Nemsokára Chinchilla konferenc, aztán egy hónapos Szafari túra . :) Már alig várom. Utána meg…

pusz pusz mindenkinek!

Hozzászólások (1) »

« Előző oldal — « Korábbi bejegyzések
Következő bejegyzések » — Következő oldal »
Follow

Get every new post delivered to your Inbox.